Nos, szükséged lesz hozzá pár kis motring, szép színű hímzőfonalra, valamint folyékony ruhakeményítőre, lisztre és kis lufikra.

A ragasztónak jó sűrűnek kell lennie, így egy bögre keményítőhöz akár egy fél bögre lisztet is keverhetünk. A keveréket egy szélesebb keverőedényben, vagy müzlis tálban érdemes csinálni, hogy ne kenjünk mindent össze. A bekevert ragasztóba merítsük el a fonalat, és hagyjuk, hogy jól megszívja magát. A cérnát, vagy fonalat nem érdemes előre letekerni a gombolyagról vagy orsóról, mert úgy összegabalyodhat, a ragasztós nyálkás csomókat pedig nem éppen könnyű vagy gusztusos kibogozgatni. Ha jól beragasztóztuk a madzagot, elkezdhetjük felhordani a lufira. Ezt a ragasztós tálka fölött végezzük, ugyanis a cérnából vagy fonalból a feltekerés közben ki kell szorítanunk a fölösleges nedvességet. Ha nem így teszünk, csak nagyon lassan fognak megszáradni az elkészült tojások és a keményítő nagy cseppekben fog odaszáradni, elcsúfítva az alkotást. Ne spóroljunk a cérnával, alaposan tekerjük körbe a lufit, hogy sűrű hálót kapjunk. Próbálkozhatunk persze szimmetrikus csík, csillag vagy bármi egyéb minták kirajzolásával is. Ha elkészültünk legyünk türelmesek, akár órákig is eltarthat, hogy a kötőanyag megszáradjon, viszont ha ez megtörtént tulajdonképpen készen is vagyunk. Már csak ki kell pukkasztani a fonal fogságába zárt lufit, és a gumidarabokat egy tű vagy csipesz segítségével kipiszkálni a réseken. A tojások asztal vagy ajtódíszként is remekül mutatnak, de egy kis forró ragasztó segítségével szalagra is rögzíthetjük őket, hogy girlandként ékesítsék otthonunkat.