Szükséges anyagok és eszközök:

-rizspapír (DFS 354)
-rizspapír (fehér)
-matt lakk
-kétfázisú finomvonalas repesztőlakk
-antikoló paszta (arany)
-oldószeres fényes lakk
-akrilfesték (fehér, elefántcsont, tejeskávé, sólyombarna)
-folyékony fém (arany)
-ecsetek, szivacsecsetek, szivacskocka
-csiszolópapír (240-es)

Egy nagyon helyes madárkás rizspapírt választottam. Az óralapként megtervezett képről első lépésben levágtam a számokat és pontosan körbevágtam a mintát.

A tányért zsírtalanítottam egy alapos mosogatással, majd lefelé fordítva, a hátuljára ráborítva ragasztottam fel a mintát. Ez esetben matt lakkal. Amikor a képen is kör alakú rajzolat van, különösen ügyeljünk hogy pontosan középre rögzítsük.

A matt lakkal a tányér üresen maradó részeit is átkentem.

Száradás után a képen kívül eső részekre jöhet a finomvonalas repesztőlakk első fázisa egyenletes rétegben.

Az első fázis száradása után, amit semmiképpen nem szabad hajszárítózni, következik a második fázis felvitele. Ezt már lehet langyos levegővel finoman szárítani. A kialakult repedéseket antikoló pasztával (vagy metál viaszpasztával) emeltem ki. A felesleget terpentinnel töröltem vissza. A pasztát én egy napot hagytam száradni. Ezután oldószeres lakkal lezártam a repesztőlakk felületét.

Fehér akrilfestékkel vékonyan lefestettem a mintát. Most jön a trükkös része a történetnek: a tányért immár színére fordítva, alulról kezdtem neki a festegetésnek. Kívül a legsötétebb szín, a sólyombarna, majd a tejeskávé, ami után az elefántcsont, végül a fehér következett. A szivacsecseteket a színeknek megfelelően váltogattam.

Száradást követően fehér rizspapírral bevontam az egész felületet ami ellenállóbbá teszi a későbbi használat szemben. Száradás után levágtam a túllógó részeket. Lecsiszoltam nem csak a rizspapír szélét, hanem a festéket is ami a tányér oldalára került.

Végül folyékony fémmel körbepamacsoltam a tányér élét. A hátulját célszerű még néhány rétegben lelakkozni.